Szőlő utcai ügy: szakmai vita vagy politikai revolverezés?
Szerző: Barát János
2025. december 11. 06:05
Mért feltételezi valaki azt, hogy egy pontosan ilyen feladatokra kiképzett, professzionális szervezett rosszabbul vezetne egy javítóintézetet, mint a szociális munkásnak álcázott szexuális ragadozók, kerítők, bántalmazók?
A „Szőlő utcai ügy” nyilvánvalóan a politikai térben született: ez már abból látszott, hogy az ellenzék Semjén Zsolt ki nem mondott nevével („zsoltibácsizás”) dobta be a köztudatba úgy, hogy valószínűleg ők is tudták: a KDNP elnökének semmi köze nincs hozzá, sem személyes sem pedig kormányzati értelemben. Elsősorban figyelmet szerettek volna: megkapták – a „karakterrombolás” pedig az ő szempontjukból „járulékos haszon", bármennyire aljas dolog is így visszaélni valaki nevével. (Más kérdés, hogy a gyors és hatékony reakció okán ez mintha végül visszafelé sült volna el). Most pedig, hogy már az ellenzéki közvélemény-kutatók is megkongatták a baloldal felett a vészharangot, hirtelen újra előkerült az ügy – az időzítés nyilván nem véletlen.
A politikai kampányhéj alatt persze – a sajtóban megjelent felvételek és a közelebbről még nem ellenőrzött, de hitelesnek tűnő vallomások tanúsága szerint – sajnos egy valódi, és kriminalisztikai szempontból nagyon súlyosnak tűnő ügy kezd kirajzolódni. Ne kerülgessük a forró kását: itt rendszerszintű és súlyos visszaélések történtek, bűnözők és bántalmazók bújtak meg a szociális rendszerben, akik képmutatásukkal sokakat megtévesztettek, a rájuk bízott intézményt és az ott jog szerinti büntetésüket töltő fiatalkorú elítélteket a saját undorító üzelmeikre használták fel, aljasul visszaéltek velük. Az ilyen romlott alakokkal szemben táplált népharag ezúttal teljesen jogos, és nagyon komoly reformokra, ellenőrzési rendszerekre van szükség, hogy ilyen többet ne történhessen.
Ennek módja, az intézmények irányításának a rendőrség (büntetés-végrehajtás) alá rendelése azonban sok kérdést vet fel, és ennek a vitának már nem jó, ha a politikai revolver-reflexek szerint működik. A baloldal – ideértve egyébként sok jó szándékú, de egyoldalúan befolyásolt véleményvezért is – nagyvonalúan megfeledkezik róla, hogy itt egy javítóintézetről (fiatalkorúak börtönéről) van szó, ahol nem „szegény árva gyerekek”, hanem erőszakos bűncselekményekért, nemi erőszakért, dílerkedésért, sőt akár gyilkosságért és terrorizmusért elítélt fiatalkorúak töltik a büntetésüket – a jogszabályok által kijelölt keretek között (amibe nyilvánvalóan nem fér bele például a felvételeken látott rugdósás, asztalhoz verés, stb.) A radikális jobboldali média viszont azt felejti el, hogy ezek a „mini bűnözők” azért mégiscsak (nehéz sorsú, traumatizált, stb.) fiatalkorúak, akiknél a nevelési-javítási szándék még hozhat eredményeket egy egészségesebb felnőttkor érdekében.
Tehát ezek az intézmények valahol a büntetés-végrehajtás és a szociális munka világa között helyezkednek el.
Persze, a rendőri/bv-s felügyelet alá rendeléssel kapcsolatban is nagyon sok fél- vagy egyenesen hamis információ hangzik el. Aki veszi a fáradságot, és elolvassa a vonatkozó rendeletet, annak nem kellene azt vizionálni (kivéve, ha kifejezetten ez a politikai szándéka), hogy itt majd a szociális munkások helyét marcona rendőrök és börtönőrök veszik át, akik még brutálisabb, még autoriterebb módon kezdik el vegzálni a „szegény árva gyerekeket”. A rendelet ugyanis „irányításról és fenntartásról” beszél, szép magyar szóval a „menedzsmentről”, amit ezután a büntetés-végrehajtás országos parancsnoksága lát el.
Miért feltételezi valaki azt, hogy ez a pontosan ilyen feladatokra kiképzett, professzionális szervezett rosszabbul vezetne egy javítóintézetet, mint a szociális munkásnak álcázott szexuális ragadozók, kerítők, bántalmazók?
Ugyanakkor a vezetői szint alatt, a gyerekekkel továbbra is elsősorban a szociális munkások foglalkoznának – mellékesen a bv-ben is képzett nevelőtisztek, börtönlelkészek, stb. dolgoznak.
Más kérdés, hogy mivel itt valóban két többé-kevésbé önálló területről, a büntetés-végrehajtásról és a szociális munkáról van szó, a szakmai párbeszéd megnyitására teljes mértékben szükség van – minél előbb, annál jobb.
Aki pedig eljut a rendelet 3. paragrafusáig, ilyen mondatokat olvashat – tényleg nehéz belátni, hogy ez miért ne szolgálná a javítóintézet lakóinak érdekét:
- Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv (a továbbiakban: rendőrség) a javítóintézetben folyamatos bűnmegelőzési célú rendőri felügyeletet biztosít.
- A rendőrség rendszeres bűnmegelőzési tájékoztatást tart a javítóintézet dolgozói számára a javítóintézeti ellátottakkal szemben alkalmazható intézkedésekről, és a velük való jogszerű bánásmódról.
- A rendőri jelenlét keretében biztosítani kell, hogy a javítóintézeti ellátottak a rendőrnek – a javítóintézet alkalmazottainak jelenléte, tudomása vagy jóváhagyása nélkül – zavartalanul beszámolhassanak az őket ért jogsértésekről.
Kétségtelen, hogy bizonyos értelemben válságmenedzsment zajlik most a kormányzat részéről – de ennek oka meggyőződésem szerint éppen az, hogy vasmarokkal próbálnak rendet tenni, és véget vetni a minden jóérzésű ember szemében felháborító visszaéléseknek. Az érintett szakmában dolgozók bevonásával (!) ez véleményem szerint egy valódi megújulást hozhat a javítóintézetekben.
A politikában pedig lassan elválik az ocsú a búzától: kiderül, hogy ki az, aki valóban az áldozatok érdekeit nézi, és ki, aki csak politikai hasznot próbál húzni belőlük.
Az utóbbi egyébként maga is a visszaélés egy különösen nemtelen és képmutató formája, ami fölött azonban – mivel törvénybe nem ütközik – csak a választópolgárok mondhatnak ítéletet.
