III. Iván moszkvai nagyfejedelem 520 éve halt meg

Ötszázhúsz éve, 1505. október 27-én halt meg III. (Nagy) Iván moszkvai nagyfejedelem, az orosz földek egyesítője, a mongol iga végleges lerázója. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga.

A Kijev 1240-es elestét követően mongol befolyás alá került orosz fejedelemségek közül a 14. század elején emelkedett ki Moszkva. 1326-tól itt volt az orosz ortodox egyház feje, a kijevi metropolita székhelye, s az orosz fejedelemségek Dmitrij Donszkoj moszkvai nagyfejedelem vezetésével győzték le először az 1380-as kulikovói csatában a mongolokat.

II. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem legidősebb fia, III. Iván 1440. január 22-én született. 1462-es trónra léptekor már nem kérte a mongolok jóváhagyását és a szokásos adó helyett csak ajándékot küldött a kánnak. Nyílt konfliktusra azonban csak 1480-ban szánta el magát, amikor megtagadta a formális mongol fennhatóság elismerését jelentő ajándékot. Ezt követően az Arany Horda szétesése utáni legerősebb mongol államalakulat, a Nagy Horda és az orosz csapatok 20 napig néztek farkasszemet a határt jelentő Ugra folyónál, de csatára nem került sor. A seregek hazavonultak, a kán pedig többé nem követelt adót, az orosz történetírásban hagyományosan ezt interpretálják "a tatár iga lerázásaként". (Az Arany Horda utolsó maradványa még Iván uralkodása alatt, 1502-ben szűnt meg.)

Iván folytatta elődjei az orosz földeket egyesítő politikáját, ha lehetett, házasságokkal és pénzzel, ha kellett, háborúval. Egy évvel trónra lépését követően szó szerint megvette az egyre jelentéktelenebbé váló jaroszlavli fejedelemséget annak utolsó uralkodójától, ez volt az első alkalom, hogy egy orosz fejedelemség önként vetette alá magát Moszkvának. Hasonló mintát követett Rosztov esetében is, fokozatosan vásárolta fel a fejedelmi család a címért egymással vetélkedő tagjainak birtokait, a folyamat 1474-ben Rosztov a Moszkvai Nagyfejedelemségbe olvadásával fejeződött be.

Az egyik legősibb és leggazdagabb orosz államot, a Moszkva vetélytársának számító Novgorodot viszont már erővel szerezte meg. A Hansa-szövetség legkeletibb tagja, a Novgorodi Köztársaság teljesen más irányba fejlődött, mint a hierarchikus, centralizált Moszkva. A hatalmat a városi polgárok alkotta, a bojárok által dominált népgyűlés (vecse) és az itt választott, a polgármesternek megfelelő poszadnyik gyakorolta. A novgorodiak által választott herceg csak névleges hatalommal rendelkezett, a tisztet a 14. század közepe óta a moszkvai nagyfejedelmek töltötték be. Novgorodban virágzott a kereskedelem, az itteni törvények eltértek az orosz államok autokratikus szokásjogától.

Novgorod vezetői tartottak Moszkva terjeszkedési törekvéseitől, s a két állam között 1456-ban háború tört ki, a győztes II. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem a békében korlátozta Novgorod külpolitikai mozgásterét. A függetlenségét féltő vecse 1470-ben a Litván Nagyfejedelemséggel kötött szövetséget, amit III. Iván a béke megszegésének minősített és 1471-ben hadjáratot indított. A Selony folyó melletti döntő csatában a moszkvai hadak diadalmaskodtak, s bár Novgorod névleg még független maradt, el kellett ismernie Moszkva hegemóniáját. A város sorsa 1478-ban pecsételődött meg, amikor III. Iván személyesen vezetett hadat ellene, s a magát harc nélkül megadó Novgorod önkormányzatát megszüntette, ennek szimbólumát, a vecse harangját Moszkvába vitette, s város élére kormányzót nevezett ki. 1485-ben elfoglalta Tvert, az utolsó önálló orosz fejedelemséget is, ezzel az orosz földek Moszkva uralma alatt egyesültek. Ő kezdte meg a moszkvai Kreml átépítését és bővítését, ekkor épület fel a cárok koronázótemploma, az Uszpenszkij-székesegyház is.

A nagyfejedelem - wikipedia

A "minden oroszok ura" címet felvevő Iván tovább folytatta a terjeszkedést, 1492-1494 között vívta első háborúját Litvániával, majd 1500-ban újabb hadjáratot indított, és az 1503-ban aláírt békében délnyugat felé tolta ki határait, 16 várost szerezve meg a Litván Nagyfejedelemségtől.

Iván a igyekezett hatalmát még jobban összpontosítani, teljesen felszámolta a megszerzett területek önállóságát, 1497-ben az egész birodalomra érvényes törvénykönyvet (Szugyebnyik) adott ki. Az ortodox egyház támogatásával egyre nagyobb hangsúlyt fektetett terjeszkedésének megideologizálására. Második felesége az utolsó bizánci császár, XI. Konstantin unokahúga, Zója Palaiologina volt, ezt kihasználva igyekezett Oroszországot Bizánc örökösének feltüntetni. Az ekkor kidolgozott "harmadik Róma" elmélet szerint az első Róma alkalmatlannak bizonyult a kereszténység megvédésére és 476-ban elbukott a barbárokkal szemben, ezután a második Róma, Bizánc következett, de 1453-ban ez is a barbárok kezére került. Örökösük a harmadik és egyben utolsó Róma, Moszkva lett, amelynek Istentől kapott szent küldetése és feladata a kereszténység, azon belül az orosz ortodoxia védelmezése és terjesztése. A teológiai kérdéseket nem érintő elmélet legitimálta az orosz uralkodók agresszív külpolitikáját, erőszakos hódításait. III. Iván kezdte címerében használni a Bizáncra visszavezethető kétfejű sast, udvara több bizánci szokást vett át.

wikipedia

Uralkodása alatt Moszkva a nemzetközi politika tényezője lett, kapcsolatot létesített Velencével, a Magyar Királysággal és a Német-Római Birodalommal. Ő kezdte használni a diplomáciai érintkezésben a cár titulust, de csak unokája, IV. (Rettegett) Iván koronáztatta magát cárrá 1547-ben.

III. Iván 65 éves korában, 1505. október 27-én halt meg, az orosz történelemben ennél hosszabb ideig csak Rettegett Iván uralkodott. A trónon második házasságából származó fia, III. Vaszilij követte, akire területében háromszorosára növelt, stabil államot hagyott - ezért is érdemelte ki az utókortól a Nagy melléknevet.