Mi áll a dadogás hátterében? Kik birkóznak meg nehezebben a dadogás okozta nehézségekkel? Miként tudnak segíteni a pedagógusok? Ma van a dadogás világnapja.
Az elmúlt évtizedekben a pszichológiai kutatások rendre ugyanazt a mintázatot mutatták: az életút boldogság görbéje U alakot formáz. A fiatal felnőttek jellemzően elégedettek az életükkel, aztán a középkor környékén egyre nő az elégedetlenség, majd az idősebb korosztályokban ismét javul a lelkiállapot.
Ez a minta azonban mára világszinten felborulni látszik. A legfrissebb vizsgálatok szerint a 18–24 évesek körében a boldogtalanság és a szorongás sokszor magasabb szintet mutat, mint bármely más korcsoportban. De miért éppen most és miért éppen ők?
A kutatók erős bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy a gyerekeknél a fokozott képernyőhasználat összefüggésbe hozható számos társadalmi-érzelmi problémával, beleértve a szorongást, a depressziót, az agressziót és az alacsony önbecsülést – derül ki a Psychological Bulletin folyóiratban publikált tanulmányból.
A szélsőbal azon taktikája, hogy bődületeseket kell hazudni, és mire a hazugság kiderül, addig is rengeteget rombol, majd a kiderülés után is ott ragad a sár egy része az ártatlan áldozaton, nos ez a taktika aljas, de politikailag hasznos.
A három magyar város folyóiratainak művelődési akciója önmagában is nagyszerű, ám jelentősége szélesebb: vonzó mintát ad művelődésünk térbeli kiterjesztéséhez.
„A politika számomra nem hatalmi kérdés, hanem szolgálat – a lehetőség, hogy hitből és meggyőződésből tegyünk másokért” - vallja Halmay Gábor, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) elnöke, veszprémi önkormányzati képviselő, ifjúsági és egyházügyi tanácsnok. A Gondolának adott interjúban arról beszél, hogyan látja a fiatalok felelősségét a közéletben, miként újul meg az IKSZ, és miért tartja fontosnak, hogy a politika újra a közösségépítésről, a hitről és a hitelességről szóljon.
Hinnünk kell magunkban, el kell hinnünk, amit a pesti srácok 1956-ban el tudtak hinni: azt, hogy alakíthatják a saját sorsukat, a nemzetük sorsát, Európa sorsát és ezzel a világtörténelmet is - mondta a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szerdán a Pest vármegyei Pencen.
Sokáig nem tudtam igazán mit kezdeni 1956-tal. Tanultunk róla az iskolában, néha még városi megemlékezésekre is elmentem, de valahogy az egész olyan személytelen és tankönyvszagú volt. A családomban a rendszerváltás idején még nagyrészt a „politikáról nem beszélünk” elv uralkodott – ki tudja, mit hoz a jövő? Aztán véletlenül megtudtam, hogy szeretett nagybátyám történetesen épp 1956. október 23-án született…
A szélsőbal azon taktikája, hogy bődületeseket kell hazudni, és mire a hazugság kiderül, addig is rengeteget rombol, majd a kiderülés után is ott ragad a sár egy része az ártatlan áldozaton, nos ez a taktika aljas, de politikailag hasznos.
A három magyar város folyóiratainak művelődési akciója önmagában is nagyszerű, ám jelentősége szélesebb: vonzó mintát ad művelődésünk térbeli kiterjesztéséhez. 
