AP News

„Az európai fősodor elit valamiféle morális burokban él” - fogalmazott egy elemző azt magyarázva, Brüsszel miért akarja eszelősen megsemmisíteni Moszkvát. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, a morális burok addig maradhat ép, amíg nem nekik személyesen kell a frontra menni. A lövészárokban kipukkadna a moralitás. Annál gyávábbak, hogy katonáskodjanak, hogyan lehet mégis szembesíteni a háború borzalmaival az „elit szélsőséget”?

– Az úgynevezett európai „fősodor elit” alatt a balliberális élcsapatot kellene érteni, de nekem régóta az a nézetem, hogy a baloldalon nincs elit a szó teljes körű értelmében. Azt elfogadom, hogy ez a társaság a saját táborának a kiválasztott tagjaiból áll, de nem fogadom el, hogy ezek az emberek megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyeket hagyományosan a kiemelkedő, rangos, előkelő jelzőkkel illetünk. Ezek ugyanis olyan különleges magatartásbeli, jellembeli minőséget hordoznak, amelyek szorosan kapcsolódnak a keresztény neveltetésből adódó morális értékrendhez. Ehhez viszont semmi köze nincs ennek a szélsőséges baloldalisággal megfertőzött élcsapatnak, ennélfogva azt a morális burkot sem látom körülöttük, amely adott esetben szétpukkadhatna. Valóban gyáva emberekről beszélhetünk. Rájuk nem jellemző, hogy helytállnának a csatamezőkön, minthogy sokkal óvatosabbak annál, hogy azok közelébe merészkedjenek. Nagyon bátrak viszont a pulpitusokon, a tárgyaló asztalok mellett, ahol emberek millióinak életéről vagy haláláról döntenek. Ezt az „elitet” hiába szembesítenénk a háború borzalmaival, mivel ezzel szemben teljesen immunisak. Ezt a képességüket ugyanis tökélyre fejlesztették. Elég ránézni Ursula von der Leyen arcára, amikor valamelyik uniós képviselő nagyritkán a szemébe mondva felemlegeti az európai polgárokkal szemben elkövetett, illetve az ukrajnai háborúval kapcsolatos bűneit. Rezzenéstelenül, enyhe mosollyal fogadja a kemény kritikát, és látszik rajta, hogy nem tulajdonít neki jelentőséget.

– Egy híres kanadai pszichiáter „gondolkodó” szerint a pokol akkor jön el, amikor a politikai vezetőség elveszti kapcsolatát a valósággal. Európában a pokol jelei a pénzügyi összeomlás rémével és a migránsinvázióval már megjelentek. Mit tehet a normalitás többsége azért, hogy atomfelhő ne magasodjon a kontinens fölé?

− Nehéz kérdés, mert a normalitás többsége Nyugaton jelenleg kisebbségben van a manipulált, agymosott tömegekkel szemben. A politikai vezetés régen eltávolodott a vezetettektől, ezért tényleg tartani lehet egy olyan gazdasági, pénzügyi megroggyanástól, amelynek a megfékezésére ez az „elit” nem képes. Ennek nyomán felébredhetnek, kizökkenhetnek a fásultságból az említett tömegek, viszont egy ilyen helyzet hatalmas zűrzavart hozhat. A nyugati társadalmak ma feszültségekkel teli, izgatott lelki állapotban vannak, hiszen a vezetők háborús pszichózisa lecsapódik a kisemberekig. Ha ehhez egy pénzügyi összeomlás is társul, akkor elindulhat az etnikai villongásokkal tarkított polgárháborús lavina, és Európa kezdheti megásni a saját sírját. Ennek megelőzésére az egyetlen lehetőséget a jobboldali, szuverenista erők térhódítása jelentheti, és főként a republikánus dominancia az USA novemberi elnökválasztását követően.

Bánó Attila - archív

– A háborús valóság közeledését sejteti az is, hogy Brüsszel tonnaszám önti a pénzt a kijevi kasszába, miközben az egyik kijevi vezető luxusingatlanokat vásárol a világ több pontján. A kontinens birkamagatartása egyszer csak átcsaphat-e robbanásba is, hogyan és mikor?

– Az ukrán elnök úgy próbál a háborús hős pózában tetszelegni, hogy közben tagadhatatlan az ukrán nép szenvedése iránti közönye. Milliók menekültek el Ukrajnából, százezrek hullanak el a fronton, miközben ő méregdrága nyugati ingatlanok és dollár milliókkal tömött bankszámlák tetején trónol. Ilyen háttérrel hiába hirdet bármilyen hazafias maszlagot, az bizony hiteltelen. Ez a szerepjátszás nagyon megfelel azoknak a nyugati érdekcsoportoknak, akik hatalmas hasznot húznak a háborúból, Ukrajna tönkretételéből. Sajnálom azokat az ukránokat, akik még nem látják, hogy a velük kapcsolatos nyugati politika mekkora bajba sodorja őket, s hosszú távon milyen árat kell fizetniük az „önzetlen” támogatások fejében. És persze bennünket is aggaszt a kontinensünk sorsa, a háború kiterjedésének veszélye. Mikor érhet el bennünket egy esetleges katasztrófa? Látva a franciák, a lengyelek, a britek, a balti és a skandináv országok egyes vezetőinek eszement kijelentéseit és provokatív lépéseit, bármikor bekövetkezhet a baj. A világháború elkerülésére – őszintén szólva − leginkább az oroszok józanságában és megfontoltságában látom a garanciát.

Molnár Pál