Hölvényi György: Afrika jövője Európa biztonságát is meghatározza
Szerző: Gerzsenyi Krisztián
2025. december 22. 10:04
Hölvényi György európai parlamenti képviselővel az Európai Unió és Afrika kapcsolatáról, az oktatás stratégiai jelentőségéről, az energiabiztonságról, a közel-keleti keresztény-muszlim együttélésről, valamint Európa globális politikai helyzetéről beszélgettünk.
– Képviselő úr, nemrég Afrikában járt, ahol részt vett a Második Afrikai Katolikus Oktatási Kongresszuson, sőt felszólalóként is jelen volt. Mit jelent ez az EU–Afrika partnerség szempontjából?
– Valóban, ez nem egy egyszeri esemény volt számomra, hanem egy több mint tíz éve zajló munka fontos állomása. Fejlesztéspolitikával foglalkozom, azon belül is az oktatással, és az elmúlt években az Európai Parlamentben állandó jelentéstevőként kifejezetten az afrikai oktatás kérdésével. Afrikában – különösen a szubszaharai térségben – az oktatás mintegy 40 százaléka egyházi kézben van, döntően katolikus fenntartásban. Ez körülbelül 84 ezer oktatási intézményt jelent.
Az Európai Unió az elmúlt öt évben közel 8 milliárd eurót fordított oktatási támogatásokra, ám ebből az egyházmegyei iskolák gyakorlatilag semmit nem kaptak.
Ennek ideológiai okai vannak: egy régi, leegyszerűsítő semlegességi logika, amely figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ezek az intézmények közfeladatot látnak el, gyakran ott, ahol az állam egyáltalán nincs jelen vagy ha jelen is van, akkor se stabilitást hoznak a régióknak, mivel a gyorsan váltakozó kormányok nem tudják betölteni az a stabilitást mint amit a katolikus egyház.
A kongresszus jelentősége abban állt, hogy ezt az ellentmondást nyíltan ki lehetett mondani, és megkezdődhetett egy valódi párbeszéd az afrikai egyházi oktatási vezetők és az európai döntéshozatal között.
– Mi volt az Ön személyes üzenete az afrikai szereplők felé?
– Az egyik legfontosabb üzenetem az volt, hogy stratégia nélkül nincs partnerség. Az afrikai oktatási vezetőknek – bármilyen nehéz is – világosan meg kell fogalmazniuk, mit akarnak, milyen céljaik vannak, és ezt érthetően kell tudniuk képviselni. Ez nem kívülről tanítható meg: ez belső munka.
Az Európai Unión belül is változik a gondolkodás. Egyre inkább felismerik, hogy az államközi megállapodások önmagukban nem elég hatékonyak. Nő az igény a helyi, nem állami szereplőkkel való közvetlen együttműködésre – legyen szó gazdaságról, vagy oktatásról. Ebben a katolikus egyház különleges partner: világszervezet, amely helyben gyökeredzik.
– Sok olvasóban felmerül a kérdés: miért fontos mindez az európai polgárok számára? Mi a gyakorlati haszon?
– Oktatás nélkül nincs jövő. Ez nem ideológiai kérdés, hanem kőkemény realitás. Afrika lakosságának átlag életkora 21 év alatt van, miközben több mint 100 millió fiatal semmilyen oktatásban nem részesül. Ennek beláthatatlan következményei lesznek: radikalizáció, manipulálhatóság és elvándorlás.
Európa gazdasági és biztonsági érdeke egyértelmű:
egy instabil Afrika közvetlen hatással van Európára.
Ugyanakkor hangsúlyoznom kell: az alapvető felelősség az afrikai országoké. Ezt senki nem veheti át tőlük. Azt azonban nagyon jól mutatja egy ország jövőhöz való viszonya, hogy költségvetésének mekkora részét fordítja oktatásra. Van, ahol ez 2 százalék, máshol 27. Ez nem pénzkérdés, hanem szándék kérdése.
– Meglepő kijelentést tett korábban: Európa energiabiztonságának jövője részben Afrikában keresendő. Mire gondolt?
– Afrika óriási megújulóenergia-potenciállal rendelkezik. A napenergia mellett különösen fontos a hidrogén, mint energiahordozó. Például Namíbiában olyan természeti adottságok vannak, amelyek világszinten is egyedülállók. Európai – főként magán – beruházások már most jelen vannak.
Ez valódi fenntarthatóságot jelent, nem pusztán politikai jelszót. Ráadásul a hidrogén előállítása nem jár azokkal az ipari környezetterhelésekkel, amelyeket Európa más megújuló technológiák esetében egyszerűen „kiszervezett” Ázsiába.
– Szíriában is járt Azbej Tristan meghívására. Mi volt a legfontosabb tapasztalat?
– Szíriában a keresztény-muszlim együttélés nem elméleti kérdés, hanem történelmi valóság. Ez az egyensúly azonban az elmúlt évtizedekben súlyosan meggyengült, különösen a keresztény közösségek elvándorlása miatt. Ha ez az együttélés megszűnik, nincs stabil Szíria.
A nemzetközi közösségnek ezt alapfeltételként kellene kezelnie az újjáépítés során. Szíria önmagában nem képes talpra állni: az ország jelentős része romokban hever, az alapvető szolgáltatások hiányosak, a befektetők pedig a bizonytalanság miatt kivárnak.
– Hogyan tud ebben szerepet vállalni a Hungary Helps program?
– A Hungary Helps egyik legnagyobb erőssége, hogy helyi közösségeken keresztül segít. Nem Budapestről mondjuk meg, mire van szükség, hanem az ott működő egyházi és szociális szervezetek tapasztalatára építünk.
Ez hatékonyabb, gyorsabb, és valódi társadalmi stabilitást teremt ott, ahol erre igazán szükség van.
– Az amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia és Donald Trump politikája komoly vitákat váltott ki Európában. A dokumentum szerint az Európai Unió civilizációs értelemben veszélyes pályán mozog, különösen a migráció és az identitáspolitika miatt. Hogyan látja ezt?
– Először is nagyon fontos rögzíteni: ez nem egy európai dokumentum. Ez egy amerikai nemzetbiztonsági stratégia, amely az Egyesült Államok érdekeiről szól. „Nem az európaiaknak készült, és nem az európaiakért van” – ezt világosan ki kell mondani.
Ugyanakkor számomra megdöbbentő élmény volt, hogy miközben Európában sokan már úgy érzik, „elástuk az egész világot”, és egy kifacsart értékvilág vált uralkodóvá, pontosan abból az országból érkezik kritika, ahonnan ezek az ideológiai irányok korábban elindultak. Ez önmagában is sokatmondó.
Az Európai Unió mára ennek a korábbi „okos világnak” az egyik fő hordozójává vált. Ezt én nem cinikusan mondom, hanem politikai feladatként élem meg. Őszintén szólva ezt politikai biztatásnak érzem.
Azt mutatja, hogy a folyamat nem lezárt, és van lehetőség a változtatásra.
– A Politico felmérése szerint az európai polgárok jelentős része osztja Donald Trump Európával kapcsolatos kritikáját, sőt a lap szerint Trump lesz az egyik legnagyobb hatással bíró politikai szereplő Európa jövőjére nézve. Mit jelent ez?
– Ez szerintem rendkívül beszédes. Különösen azért, mert ezt nem egy konzervatív orgánum írja le, hanem a Politico, amely az elmúlt években aktívan részt vett ennek az ideológiai irányvonalnak a támogatásában.
Ha már ők sem tudják nem megírni, hogy ez nem az európai emberek többségének a véleménye, akkor abból egyértelműen látszik: nagyon kemény munkával talán megváltoztatható a helyzet. Ez azonban óriási politikai kihívás.
Itt ugyanis nem egyetlen kérdésről beszélünk, hanem a több évtizedes európai–amerikai, transzatlanti kapcsolatrendszerről. Ezt lehet reformnak nevezni, vagy akár válságnak is. A lényeg az, hogy „nagyon észnél kell lenni”.
Bármilyen elhibázott döntés – különösen a háború, Ukrajna, a biztonságpolitika vagy a gazdaság területén – végső soron Európát gyengíti meg.
– A dokumentumban az is szerepel, hogy Washington nem feltétlenül az európai vezetőkkel, hanem az úgynevezett „patrióta erőkkel” kíván együttműködni. Ez mennyire tekinthető valós politikai irányváltásnak?
– Meggyőződésem, hogy ez elsősorban hangsúlyeltolódás. Számunkra ez nyilván szimpatikus megfogalmazás, de a lényeg a gyakorlatban dől el.
Az Egyesült Államok akkor fog együttműködni ezekkel az erőkkel, ha azok demokratikus felhatalmazással rendelkeznek.
Ezt egy mondattal össze lehet foglalni: választásokat kell nyerni. Enélkül minden ideológiai rokonszenv puszta retorika marad.
– Térjünk haza: Az elmúlt hónapokban a KDNP-t és Semjén Zsolt pártelnököt aljas támadások érték. Miként látja ezt európai parlamenti képviselőként?
– Amit láttunk, az egy előre megtervezett, tudatos politikai támadássorozat volt. Meggyőződésem, hogy ez nem pusztán a Kereszténydemokrata Néppárt vagy annak elnöke ellen irányult, hanem Magyarország és a jelenlegi magyar kormány ellen.
Semjén Zsolt személye azért válhatott célponttá, mert következetesen, világosan és évtizedek óta képvisel egy kereszténydemokrata értékrendet – itthon és nemzetközi szinten egyaránt. A támadók abban bíztak, hogy rajta keresztül gyengíthető a teljes politikai közösség. Ebben azonban súlyosan tévedtek.
– Miért?
– Azért, mert ebben az ügyben ritka módon széles körű politikai és erkölcsi védelem alakult ki. Nemcsak a párttársak és a kormány tagjai álltak ki mellette, hanem a politikai ellenoldalról is többen világossá tették: amit láttunk, az elfogadhatatlan.
Ha valakit bűncselekménnyel vádolnak, annak jogállamban következményei vannak – a vádlóra nézve is. Amikor pedig kiderül, hogy nincs bizonyíték, nincs tanú, nincs felelősségvállalás, akkor az egész konstrukció összeomlik.
– Látott már hasonlót az Európai Parlamentben?
– Sok mindent láttam már: aljas, hazug, manipulatív felszólalásokat, de ehhez megközelítőt sem tapasztaltam az elmúlt húsz évben.
Főkép: Hölvényi György felszólalása az EP plenáris ülésén az EU-Afrika partnerség megújításával kapcsolatban 2025. október 21-én. Fotó: Michel Christen/EU
