Bardella Brüsszellel kezdene: német befolyás ellen ígér fellépést az EU-ban

Szakítás a hagyománnyal

A 30 éves Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés (National Rally) vezetője azt mondta: megválasztása esetén első hivatalos útja nem Berlinbe, hanem Brüsszelbe vezetne. Ez éles szakítást jelentene a francia politikai hagyománnyal, amely szerint az új államfők elsőként Németországba látogatnak - számolt be róla a Politico.

Az elmúlt évtizedekben Nicolas Sarkozy, François Hollande és Emmanuel Macron is ezt a gyakorlatot követte, erősítve a második világháború utáni francia–német együttműködést, amelynek alapja az 1963-as Élysée-szerződés volt.

„Német érdekek szolgálatában az EU”

Bardella a Európai Bizottság politikáját bírálva azt állította: az Európai Unió Franciaországot „kereskedelmi kiegyenlítő eszközként” használja a német érdekek kiszolgálására. Ígérete szerint Brüsszelben „Franciaország érdekeit” fogja képviselni, és visszaszerezné azokat a gazdasági előnyöket, amelyek szerinte más tagállamoknál már megvannak.

Nem Frexit, hanem erősebb nemzeti érdekérvényesítés

Bár a párt korábbi elnökjelöltje, Marine Le Pen még az EU-ból való kilépést is felvetette, Bardella már mérsékeltebb álláspontot képvisel. Kijelentette: nem támogatja a „Frexitet”, hanem inkább Franciaország befolyását növelné az uniós döntéshozatalban. Hasonlóan Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP álláspontjához:

Víziója szerint „erős, de másfajta Európára” van szükség, amely képes kezelni a 21. század ipari kihívásait – például a mesterséges intelligencia, a technológia és az űrkutatás területén –, miközben tiszteletben tartja a tagállami szuverenitást.

Választási esélyek és gazdasági üzenetek

A közvélemény-kutatások szerint Bardella jó eséllyel indulhat a jövő évi elnökválasztáson, amelyen az új államfő válthatja majd a mandátuma végéhez közeledő Emmanuel Macron elnököt.

A politikus egyben a gazdasági szereplők felé is üzen: szerinte sok vállalkozás túlzott bürokráciaként tekint az EU-ra. Bardella úgy véli, az uniós szabályozás csökkentése erősítené a francia gazdaság versenyképességét. Az elképzelések ugyanakkor feszültséget okozhatnak Franciaország hagyományos európai szövetségi rendszerében – különösen Berlin és Párizs kapcsolatában.