A skandináv csoda – másként
Szerző: Gondola
2025. december 9. 18:36
A skandináv országokról (ideértve most a velünk rokon nyelvet beszélő finneket is) a magyar embereknek leginkább a jóléti társadalom, esetleg a „bezzeg” oktatás- és egészségügy témái jutnak az eszünkbe. Most azonban egy új szempont, a vallási (újra)ébredés is terítékre került velük kapcsolatban.
Az Aleteia cikke szerint, amit a Zarandok.ma is idéz, a finn katolikus közösség olyan gyorsan növekszik, hogy gyakorlatilag nincs elegendő templomuk. A finn lakosság kb. 0,3%-át adó katolikus hívőt kiszolgáló Helsinki Egyházmegye (kb. 17.500 regisztrált fő, az új bevándorlók és munkavállalók mellett – frissített adat) az egész ország területét lefedi, miközben csak nyolc plébánia és 29 pap működik az országban. Az állam nem támogatja a katolikus egyházat, így anyagi források hiányában templomokat, iskolákat és pasztorációs központokat sem tudnak építeni. A hívek így nagyobb ünnepeken akár több száz kilométert "zarándokolnak" a legközelebbi mise helyszínére, amit a finnekre jellemző kreativitással külön lelkiségi programmá alakítanak.
Évente mintegy 500 új hívő csatlakozik, sokan korábban vallástalan vagy evangélikus háttérből érkeznek.
A katolikusok gyakran egyedül vannak munkahelyükön vagy iskolájukban, mégis nyíltan vállalják hitüket, és missziós lelkületük kifejezetten erős. A püspök ifjúsági táborokat is szervez Lappföldön, amelyek közösséget, hitbeli elmélyülést és megtéréseket hoznak.
A katolikus híveknek egyébként csak közel fele finn, a másik fele bevándorló vagy menekült, köztük sok ukrán, szudáni és burmai keresztény. A templomhiányt a helyi evangélikusok és ortodoxok úgy enyhítik, hogy vasárnaponként kölcsönadják épületeiket – havonta 20 evangélikus és 5 ortodox templomban tartanak katolikus szentmisét. Ez példás ökumenikus együttműködést teremt, amíg sikerül pénzt gyűjteni új katolikus templomok építésére.
Még érdekesebb Norvégia és Svédország helyzete, ahol Erik Varden trondheimi püspök szerint küszöbön áll a mély elvilágiasodás időszakának lezárulása, mert „már nincs is igazán hova tovább világiasodni”. A püspök úgy látja, hogy új vágy ébred az emberekben, főként a fiatalokban, az értelemre, a közösségre és az igazságra. Megfigyelései szerint a 16–17 éves fiatalok egyre gyakrabban keresik fel őt kérdéseikkel az élet értelméről, a létezés céljáról és a kereszténység tartalmáról. Sok fiatal rendszeresen részt vesz az igényesen előkészített liturgiákon, akik nem kérnek az üres, érzelgős beszédekből – tartalomra és hitelességre vágynak.
Varden szerint a jólétben felnőtt fiatalok azt élik meg, hogy „mindenük megvan, mégsem elég”, és ezt felismerve kezdenek mélyebb kérdéseket feltenni:
– „Miért vagyok a világon?”
– „Mi az életem értelme?”
– „Van-e végső igazság, amely meghaladja a tapasztalataimat?”
– „Mit jelent a keresztény hit Jézus Krisztus iránti hűségben?”
A püspök úgy látja, hogy ez a keresés nem feltétlenül valamilyen látványos lelki ébredésből fakad, hanem gyakran abból, hogy a fiatalok látják: szüleik és rokonaik anyagilag jól élnek, mégis boldogtalanok. Ez indítja el őket egy szélesebb szellemi és lelki horizont felé.
