A boldog békeidőben, amikor sürgető aktualitások hiányában elgondolkodhattunk hosszútávú nemzeti sorskérdéseinkről, határozott véleményem volt, hogy első helyre a demográfiai problémát kell tennünk. Azóta a sorskérdés-versenybe újabbak is beneveztek. Olyanok, amelyek talán nem hosszútávúak, de erőteljesek. Ilyen a szomszédunkban dúló háború és mindaz, ami ehhez kapcsolódik. Reméljük, előbb-utóbb minden tartozékával együtt kiesik a versenyből. Egy komoly kihívó még maradt, a szuverenitás kérdése. Az évszázadok során ezt a küzdelmet úgy megszoktuk, hogy jelenlétét már észre sem vesszük - írja Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, az mkdsz.hu-n megjelent cikkében.
A hazaárulást fizeti meg az Atlantikum azoknak a szélsőségeseknek, akik hajlandóak ártani honfitársainak - sőt talán élvezik is ezt. Hungarofób hazudozással szolgálják meg a bankszámlájukra nyugatról utalt pénzt.
Európának észnél kell lennie, mert a politikai nyomásgyakorló szervezetek hálózata az Európai Uniót is megszállta, aminek a költségeit az európai emberek fizetik - mondta Lánczi Tamás.
Mindent meg fog tenni a Szuverenitásvédelmi Hivatal avégből, hogy a magyar emberek pontos tájékoztatást kapjanak ezen hálózatok valós tevékenységéről. A következő hetekben felfedi a brüsszeli finanszírozású politikai nyomásgyakorló hálózatok mellett a USAID (az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége) által pénzelt szervezeteket is.
Nem egy pártpolitikai, ideológia küzdelemről van szó, hanem arról, hogy ezek a szereplők Magyarország szuverenitásának korlátozását tűzték ki célul, és illegitim módon beavatkoznak Magyarország belügyeibe, hiszen egyedül a magyar választók joga eldönteni, hogy ki vezesse az országot.
A vizsgált szervezet egy több mint harminc éve működő globális lobbihálózat részeként, a hálózat mögött meghúzódó nagyhatalmi érdekek mentén fejti ki politikai nyomásgyakorló tevékenységét – leplezi le a befolyászerzőket a Szuverenitásvédelmi Hivatal.
A tiltott külföldi kampánytámogatás mögött olyan hálózatszerű struktúra működik, amelynek saját, egész Közép-Európára kiterjedő politikai és üzleti
érdekei vannak. Ahol ezeket az érdekeket hatékonyan tudják érvényesíteni, azokat az országokat jó szövetségesnek tartják, ahol azonban az érdekeikkel ütköző vezetés van, ott politikai változást akarnak elérni.
Egy társadalomnak van "egyfajta tájolója", mely jól érzi, hogy "azok, akik következetesen azért dolgoznak, hogy Magyarországot a neki jogosan járó uniós támogatásoktól megfosszák, azok az emberek mégiscsak valamiféle normasértést követnek el".
Az Alkotmányvédelmi Hivatal mellett új intézmény, a Szuverenitásvédelmi Hivatal is próbálja elhárítani a magyar belügyekbe való külföldi beavatkozást, a politikusok guruló dollárokkal való lepénzelését, illetve az úgynevezett NGÓ-k felforgató tevékenységét.
A szélsőbal azon taktikája, hogy bődületeseket kell hazudni, és mire a hazugság kiderül, addig is rengeteget rombol, majd a kiderülés után is ott ragad a sár egy része az ártatlan áldozaton, nos ez a taktika aljas, de politikailag hasznos.
A három magyar város folyóiratainak művelődési akciója önmagában is nagyszerű, ám jelentősége szélesebb: vonzó mintát ad művelődésünk térbeli kiterjesztéséhez.
Mióta megkapta az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László, tőle hangos a média. Ki-ki vérmérséklete szerint fogalmazza meg véleményét a „nagy íróról”, életművéről és nyilatkozatairól. Azóta a könyvtárakban nem lehet hozzájutni könyveihez, mindenki olvasni akarja, mert a többség nem ismeri. Szinte ismeretlenül robbant be a köztudatba, főként irodalmárok olvasták eddig. Az biztos, hogy nálunk soha nem lesz népszerű, mert könyvei túl sötéten festik le a világot, nem könnyed olvasmány posztmodern nyelvezete miatt sem. Mindehhez hozzájárulnak magyarellenes nyilatkozatai, a jobboldali törekvésekre tett megjegyzései, állásfoglalása velük szemben.
Németországban újabb vita bontakozott ki a keresztény gyökerek jövőjéről: a CDU egyik politikusa felvetette, hogy töröljék a Reformáció napját a munkaszüneti napok közül. Pedig Luther Márton öröksége nem csupán egyháztörténeti emlék, hanem az európai lelkiismeret és identitás egyik alappillére.
A magyar nemzet csak akkor tud csonkítatlanul fennmaradni, ha minden nemzetrésze fennmarad - mondta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén szerdán Budapesten.