A magyar művelődés napja jövőbe tekintésre is serkent

Az Új utak című hangverseny egyszerre tekint vissza és előre: megmutatja, miként él tovább a magyar zenei hagyomány a kortárs alkotók műveiben, és hogyan válik múltunk inspirációvá a jövő számára – olvasható a MÁV Szimfonikus Zenekar közleményében. A muzsikusok a Magyar kultúra napján, január 22-én a Müpában ünnepi hangversennyel tisztelegnek a XX. és XXI. századi magyar zene alkotói előtt.

Jól látható:

a Magyar művelődés napja értékeket fényez és új értékeket hoz létre.

A hagyománynak Fasang Árpád zongoraművész adott rajtjelet: „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának.

Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet,

valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”.

Fasang Árpád - MTI

Még 1985-ben írta ezt a muzsikus, lényegében a kommunizmus végvonaglásának kezdetén. Abban az évben először lehetett több országgyűlési képviselőjelölt közül választani, előzőleg a „választás” lehetősége egy jelöltre korlátozódott…

Nem túl sokat: négy évet kellett várni arra, hogy 1989-ben az akkori Hazafias Népfront szervezésében megemlékezzünk arról, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én jelölte meg dátummal Csekén

az azóta nemzeti imádságunkká vált költemény

kéziratát. A Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást a Himnusz születésnapjának megünneplésére.

A Himnusz a kommunizmus évtizedei alatt is eleven költemény volt, így csak apró jelentősége van annak, hogy 1992 decembere óta „hivatalos” ünnep a magyar művelődés napja. A magyar törvényhozás akkor mondta ki, hogy „Országgyűlés támogatja és szorgalmazza a Magyar Kultúra Napján kulturális rendezvények szervezését, amelyek megjelenítik Magyarország gazdag kulturális életét, a magyar kultúra megtartó erejét, valamint előmozdítják a nemzeti kulturális hagyományok megőrzését.”

A Himnusz mai kornak szóló legfontosabb üzenete:

Szabadság nem virúl holtnak véréből.

Kölcsey itt keményen érzékeltette: életben kell maradnunk, hogy ne hulljon kínzó rabság könnye árvánk hő szeméből. Történelmünkben seregnyi hősi halott ad jelet a haza védelmének horderejéről. Az egyik történészi föltevés szerint maga Árpád vezér is harcban esett el: a Keleti Frank Királyság hordái ellen 907 nyarán a haza védelmében vívott pozsonyi csatában. Balassi Bálint is ütközetben szerzett sebesülésébe halt bele, mint ahogy nem sokkal később öccse, Balassa Ferenc is. Az aradi tizenhármak – köztük több nyugat-európai kiválóság – a magyar szabadság mártírjai. A napokban emlékeztünk az urivi áttörés évfordulójáról: a Don-kanyar sok magyar katona életének végállomása volt. Művelődésünkhöz tartozik a róluk való megemlékezés is: költemények, zeneművek, filmek idézik fel nagyságukat.

Egy föltevés szerint a demográfiai válságon is enyhítene kultúránk magasba – a helyére – emelése. A kultúrák ugyanis erőt adnak önmaguk fenntartásához, csinosításához.

Sajnos azonban el is lehet taposni művelődéseket, nem csak fegyverrel.

A magyar kultúra napja európai ünnep is lehetne, hiszen művelődésünk kisugárzása erőteljes. Árpád-házi királylányok egészen Skóciáig vitték a magyarság hírét. Szent Erzsébetről Dél-Amerikában is van kórház elnevezve. Nagy Lajos Aachenben is építtetett kápolnát. A pálos rend Lengyelországban vészelte át a kommunizmust. Megszámlálhatatlan a magyarság jele a glóbuszon. És éppen most ünnepeljük a tordai országgyűlést évfordulóját: Az 1568-as tordai országgyűlés határozata

nem megváltani akarta a világot, hanem élhetővé tenni,

és egy nagyon konkrét társadalmi helyzetre adott helyes választ, egy olyan Erdélyre, amelyben különböző felekezetek éltek egymás mellett - hangoztatta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke kedden este Kolozsváron a vallásszabadság napja alkalmából megtartott ünnepi istentiszteleten.

Mi magyarok is ott voltunk az Olimpiai mozgalom elindításában.

Felsorolhatatlan az a sok érték, amelyet a világtörténelemhez hozzátettünk.

Nyelvünk és költészetünk is különleges kincs: csak a Balassi-kard kedvéért 25 külföldi műfordító ültetett át anyanyelvére költeményeket az európai költőóriás műveiből az utóbbi három évtizedben. És még nem is szóltunk Nobel-díjasainkról.

Kultúránkban az irodalom volt sokáig az egyik nemzetfenntartó erő. Mint Petőfi írta: „Magyar vagyok. Büszkén tekintek át / A multnak tengerén, ahol szemem / Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet,

bajnok nemzetem.

/ Európa színpadán mi is játszottunk, / S mienk nem volt a legkisebb szerep…”

Kultúránk mai is nagy európai szerepnek néz elébe, felfénylése kontinentális jelentőségű lehet.