Akasztják a hóhért? A pornókampány kétes fegyver, meglátjuk, indokolt-e

Szeretném leszögezni, hogy nincs semmilyen bennfentes értesülésem a radnaimark.hu oldalon beharangozott – vélhetően pornográf – videóról. Nem tartozom azok közé, akik ezt a szembesítő kampányt előkészítették és levezénylik, fogalmam sincs róla, kik azok. Viszont sokat járok-kelek az országban, megfordulok különböző (tényleg különböző) közösségekben, így érzékelem, hogy a kampány hatásos: gyakorlatilag mindenhol erről beszélnek, a téma megkerülhetetlenné vált. 

 

Meglepő módon elsősorban ellenzéki érzelmű polgártársaink hangosak, talán azért, mert ők is érzik, hogy valami olyan (felvétel) következik, ami az ő bálványaikra nézve terhelő. Olyanokat hallani – amit persze Magyar Péter és Radnai Márk igyekezett megalapozni, saját narratívával keretezni –, hogy bármi is jön, ők szívesebben nézik „jóképű, kidolgozott testű” fiatalemberek szexuális életét, mint az „öreg, tohonya” fideszesekét – mintha az utóbbi táborban nem lennének fiatal, jó vágású legények és vonzó leányok. Na de tudjuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze.

 

Ízlés kérdése is, persze, de azt tapasztalom, hogy ellenzéki érzelmű polgártársaink nagyon sokszor nem érzékelik a hús-vér valóság és a filteres Insta-világ közötti alapvető különbséget. Egy képben meg tudjuk mutatni nekik:

 

 

Egy másik fontos megkülönböztetés, amit sokan nem tesznek meg, hogy az Insta-celebkedés és egy ország kormányzása finoman szólva is különböző képességeket igényel. Inkább vezesse az országot egy becsületes, megbízható hatvanéves, mint egy becstelen, hazudozó selyemfiú – legalábbis szerintem. De megint csak ízlések és pofonok – csak aztán ne a panaszkodjanak azok, akik egy második Gyurcsány-korszakot szabadítanak az országra (sajnos az elsőt már sokan elfelejtették, illetve a fiataloknak egyáltalán nincs tapasztalatuk róla). Tudják: kinek mit intéz a kormánya...

 

Azzal pedig teljesen egyetértek, hogy senkinek a szexuális élete nem való a kirakatba – kivéve persze, ha ennek közéleti vonatkozásai is vannak (de akkor is csak az utóbbi erejéig). Például drogot vagy más tiltott szereket fogyaszt (ebben az esetben természetesen nem a szexuális életén van a hangsúly); a magánélete köszönőviszonyban sincs az általa nyilvánosan hirdetett elvekkel (vö. Magyar Péter karácsonyi interjúját a róla már eddig is napvilágott látott különböző felvételekkel és információkkal – házastárs lehallgatása, diszkóbotrány, stb.); bűnözői (pl. prostitúciós, emberkereskedő) hálózatokba keveredik vagy ilyeneket szolgál. Meglátjuk, hogy Magyar Péter esetében történt-e bármi ilyesmi.

 

Az pedig egy másik kérdés, hogy Magyar Péter mennyire hiteles ebben az egészben – vagy általában. Aki egy irányított házastársi beszélgetés alattomos rögzítésére és kiteregetésére alapozza az egész politikai pályafutását (értsd: bíróság elé rángatta a saját feleségét!), az most felháborodva sopánkodik azon, hogy róla valakik valamit titokban rögzítettek. Aki a gyerekeinek olyanokat mondott, hogy majd intézetbe viszik őket, meg ál-öngyilkosságot színlelt, és pszichésen évekig bántalmazta az édesanyjukat, most a gyerekeivel takarózik. Tipikus nárcisztikus hozzáállás: mindenki addig fontos, amíg az Én céljaimat szolgálja. Én bánthatok másokat, engem viszont mindenki piszkosul tiszteljen.

 

Amúgy a tiszásoknak is nagyon rossz lenne, ha egy ilyen ember vezetné az országot – Isten óvjon bennünket tőle. 

 

Közben Magyar Péter is megszólalt a kanapé-ügyben, szokásához híven próbál előre menekülni. Azt állítja, hogy konszenzuális szexuális együttlét volt Vogel Evelinnel, aki úgymond „elcsábította őt” (The Man). Volt kábítószer a szobában, de ő nem fogyasztott belőle (soha! micsoda feltételezés!). A többit pedig majd meglátjuk...