Hol a választóvonal?

Az Ószövetségben Isten irányította a politikai életet, először személyesen majd a próféták által. „Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket” (1Sámuel 8,6) - követelte Izrael népe, és Sámuel Isten első prófétája felkente Sault, aztán Dávidot. A királyok kormányzását is Isten irányította. Ma már az ember önmaga határozza meg, hogy kit választ magának, de figyelembe veszi-e a próféta figyelmeztetését: „Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának” (Sirák fia könyve 15,18).

István király még együtt kormányzott az egyházzal, figyelembe véve Isten intelmeit. A szekularizáció óta, az állam és az egyház különváltan kormányoz. Ma a liberális világi demokráciákban, felháborodnak, ha az egyház tesz valamit, vagy mond valamit, kit is kellene választani. De az egyház nem hallgathat, kötelessége figyelmeztetni, ha Istentől elforduló ideológiákat lát, vagy kormányzást tapasztal. Nem mondja meg konkrétan melyik pártra szavazz, de elmondja mi Istennek a kedves, mi az ő törvényei szerint való.

A napokban Kiss Antal katolikus pap írta le a Facebook-on, mi az egyházi álláspont a választást illetően, de nagyon finoman, tartózkodva a pártok megnevezésétől. Azt mondta

„a választóvonal a kiüresedett liberális demokráciák világpolgárainak emberképe és a keresztény, nemzeti közösségben gondolkodók jövőképe között van. Jövőkép és annak hiánya”.

Példaként hozta a Katolikus Egyház katekizmusát, Szent II. János Pál pápa szavait, melyben fontos szempont, hogy a családtámogatás megvan-e? A nemi szerepeket helyén kezeli-e, az abortusz visszaszorításán munkálkodik-e, vagy támogatja-e az LMBTQ jogokat. Ez a felelős gondolkodás, a keresztény politizálás alapja.

A woke ideológia a baloldali ultraliberális elit eszméje, mely a család szétverése, a halálos bűn kategóriájába tartozó homoszexuális házasság védelme, eutanázia, pornográfia, drogfogyasztás szorgalmazása, keresztények gúnyolása, templomgyalázásban ügyködik.

Ma kérdésként teszik fel, lehet PRIDE-ra menni kereszténynek? Sokszor újkeresztény relativista csoportok uralják a virtuális teret, a helyi pásztor végül kijelenti, a PRIDE bűn, rajta részt venni bűn. Sokan azt gondolják, liberális katolikusok érzékenységét nem lehet ezzel sérteni.

A katolikus pap idézi szent II. János Pál pápát, aki az „Evangélium vitae”-ben ír a „halál kultúrája” és az „élet kultúrája” közötti éles ellentétről. Hodász András az LMBTQ támogató liberális párttal flörtölt, és mi lett belőle. Hozzátehetjük, hogy egy liberális keresztényekből álló csoport virtuális portálján, a mai napig „bölcsességeket” oszt meg, és párkapcsolati tanácsadóként is működik. Ő mondja meg mi a helyes a pároknak, aki homoszexuális kapcsolatban él, miközben a kiforgatott jézusi „szeretet” paranccsal takarózik.

XVI. Benedek (2005) a megválasztási beszédében szólt a relativizmus diktatúrájáról, amelyben a tolerancia, a legfőbb érték. És valóban, a tolerancia és humanizmus nevében kell elnéznünk az azonos neműek házasságát, amit már egyes nyugati országok egyházai is követnek. A magyarországi reformátusok tiltakoznak ellene, kilépésüket fontolgatják a Református Egyházak Világközösségéből.

Ezek az ideológiák uralják ma a világot, nekünk pedig választani kell jó és rossz között, az élet és a halál között. Ma a világos hit megvallása, fundamentalizmusnak számít, ahogy ezt láthattuk a finn képviselőnő esetében, akit azért ítéltek el, mert idézett a Bibliából. Ez a bibliai idézet azonban nem felel meg a mai LMBTQ ideológiának, a PRIDE ünneplőinek. Ahogy Brüsszelnek sem felel meg a magyar Alkotmány, mely kimondja, hogy Isten két nemet teremtett: férfit és nőt, az apa férfi, az anya nő. Ezért is áll többek között rosszul a szénánk az EU-ban, ezért szankcionálnak bennünket.

Jöjjön a pénz az EU-ból és hajtsunk fejet? Fogadjuk el a halál kultúráját a pénz miatt? Engedjük az iszlamizációt, a terrort, az LMBTQ aktivistákat az óvodákba, iskolákba, adjunk az azonos neműeknek gyerekeket, hogy örökbe fogadják, engedjük, hogy megszentségtelenítsék a házasságot?

Élet vagy halál, e között választunk, hiszen szabad akaratot kaptunk, demokráciában pedig szabad választás van. Nem szabad azonban felednünk a választóvonalat, ha keresztények vagyunk. De mindennek tudatában kell lennie annak is, aki nem keresztény, csak keresztény kultúrában él.

Vannak még választóvonalak: azt nem választjuk, aki a plató tetejéről kiabál az éppen miséről kijövő emberekre vagy kongatásnak nevezi a misére hívó harangszót és még be is perli a templomot. Arra sem, aki kifogásolja az egyházak és híveik imáit a békéért, és bírálja a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát, mert imádságra hívja az embereket. Ez az egyháznak mindenkori kötelessége. Debrecenben, a Nagytemplomban ökumenikus imádság volt a békéért, aki ezt ellenzi és csökkenteni akarja az egyházaknak járó juttatást, az akar kormányozni?

Válasszunk, figyelembe véve a választóvonalakat!

„Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának” (Sirák fia könyve 15,18)

A szerző hit- és erkölcstan pedagógus (hitoktató), vallásfilozófus.