Balassi-kard fényezi a muravidéki magyar irodalmat

Harmincadik alkalommal adatott át a Balassi Bálint-emlékkard. A magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat műfordítóként Szomi Béla, szlovéniai dalszövegíró, költő vette át. Őt kérdezte a Gondola.

- Miért mérföldkő mindkét irodalom történetében, hogy 432 évvel Balassi földi pályájáról való távozása után több mint harminc verse immár a szlovén szellemi kincstárban is jelen van?

- Minden nemzetet az általa beszélt nyelv határoz meg. Érdekes, hogy a szlovén nyelvben több ezer magyar eredetű szó található, és ugyanígy a magyar nyelvben is több ezer szlovén eredetű szó van. Ez azt jelenti, hogy a magyar és a szlovén nép közös történelmet osztott meg, tanult egymástól, és hosszú ideig ugyanabban a birodalomban élt. A magyar nemzetet először írott szóval Balassi Bálint szólította meg magas színvonalú költeményekkel. Senki sem tudja, hogy abban az időszakban, amelyben élt, Bálint ismert volt-e a szlovének körében. Mivel azonban kivételes költőről van szó, gazdag szókinccsel, szenvedélyes szerelemben és lovagiasságban, valamint rendíthetetlen Isten iránti hűséggel,

nagy kár, hogy ez a költő nem szólalt meg korábban szlovén nyelven.

Minden erénye fontos a nemzeti identitás megőrzéséhez, ezért verseinek lejegyzése mindkét szempontból jelentős: a művészet és a hazaszeretet oldaláról egyaránt. A szlovének verseinek fordításával olyan irodalomhoz jutottak, amely kiemelkedő értéket képvisel, és ennek következtében saját reneszánsz írásstílushoz is.

Zettwitz Sándor, a 77 Elektronika Kft. alapító igazgatója a Központi Papnevelő Intézet dísztermáben nyújtja át Balassi szablyáját a szlovéniai irodalmárnak - Szabados Zsuzsanna felvétele

A szlovének ugyanis első költői gyűjteményüket anyanyelvükön csak 1806-ban kapták meg. Balassi műveinek szlovén nyelvre való átültetésével kissé áthidaltuk azt a kétszáz éves hiányt, amely ebben az időszakban a szlovén nyelvű alkotásban jelen volt, és így

a 16. századi magyar–európai nemzet reneszánsz kifejezésmódját és értékeit közelebb hoztuk a szlovénekhez.

Most már a szlovéneknek is van egy olyan versgyűjteményük, amelynek nyelve 450 éves, és szemléletesen tanúskodik az akkori emberek életéről.

 

- Miért fontos, hogy Japán, Ausztrália, Brazília, Kalifornia és még egy sor ország után a közeli, a szomszédos népekhez is eljuttassuk a reneszánsz remekműveket?

. Balassi világszínvonalú költő. Hála Istennek, hogy akadt egy magyar (értsd: a Balassi-kard alapítója), aki felismerte, hogy e költő értékeit idegen nyelveken is fel kell ragyogtatni. Mi köthetne össze bennünket jobban a világ más nemzeteivel, mint az, hogy megismerik legkiválóbb alkotásainkat, értékeinket, történelmünket és kultúránkat, és ennek nyomán mi, magyarok is kissé narcisztikusan tekinthetünk vissza kivételes múltunkra és örökségünkre, arra a nyomra, amelyet a 16. században hagytunk Európán sajátos tartásunkkal. Miért ne juthatna el magas kultúránk és a szó e nagyszerű költőjének híre a világ más népeihez is? Azáltal, hogy Balassi költeményeit számos nyelvre lefordították, verseinek értéke, valamint a magyar nemzet dicsősége csak tovább növekszik

- Hogyan érhetjük el, hogy Balassi géniuszát ne csak a Kárpát-medencében ismerjük, hanem éppen a sorjázó műfordítások révén ő is, mint Shakespeare és Cervantes, világirodalmi rangra emelkedjen?

. Ki is lenne az, aki Balassi Bálint hírnevét arra a szintre emelné, amelyet megérdemel? Először is: ez jó úton halad afelé, hogy megvalósuljon. Mindazonáltal a magyar kultúra népszerűsítése minden szinten kissé berozsdásodott. Bizonyosan

magasabb szintet érhetünk el a diaszpórában élő magyarok támogatásával, tudatosításukkal, azzal, hogy segítjük anyanyelvük fennmaradását akkor is, ha az óceán túloldalán, egy másik kontinensen élnek.

Én egy hatezres lélekszámú kisebbség képviselője vagyok Szlovéniában, és úgy látom, hogy ebben a kis magyar közösségben rendkívül gazdag irodalmi és képzőművészeti – festészeti és szobrászati – kultúrát ápolunk, amely időnként még a Magyarország határain belül élő állampolgárok kultúráját is felülmúlja.

Herendi Balassi-kisplasztika a kardceremónián - Szabados Zsuzsanna felvétele

Zenész, költő, műfordító, valamint a fizika, a matematika és a csillagászat szakértője vagyok, mégsem tapasztaltam eddig valódi támogatást a magyar állam részéről. Kivételt jelent a korábbi nagykövet, István Szent-Iványi, valamint Molnár Pál, akik gyorsan felfigyeltek kulturális és tudományos tevékenységemre, és támogattak: az első a zeném és a szavaim népszerűsítésével, a második pedig egy díjjal, a Balassi-karddal, amelyet nekem ítéltek. Amikor azonban kiadót és segítséget kerestem a könyvemhez – amely minden verseim és Balassi-fordításaim mellett a legnemesebb alkotás volt, és amelyért a díjat kaptam –, mindkét Szlovéniában működő intézmény cserbenhagyott: sem a lendvai székhelyű Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, sem a ljubljanai Liszt Intézet nem támogatta a könyvemet.

 

A Liszt Intézet tele volt ígéretekkel, a másik intézmény pedig – annak ellenére, hogy működését Szlovénia és Magyarország egyaránt finanszírozza – azonnal elutasította a kiadást. Szerencsére a magyaroknak a szlovének között is akadnak olyan barátaik, akik hisznek a minőségünkben. Ezúttal Balassi könyvét Felix Titan író támogatta, aki saját kiadóval rendelkezik. Korábban ezt megtették Franc Just és Feri Lainąček is, akik a muravidéki magyar költők és írók – Halász Bence, Szomi Pál, Varga Bence és mások – műveinek kiadását segítették, mintegy tíz könyv erejéig.
Összefoglalva: ha

támogatást szeretnének külföldön, akkor erősítsenek meg bennünket, támogassák azt a kultúrát, amelyet a határon túl élő magyarok hoznak létre.

Ha mi megkapjuk az anyaország és külföldi intézményeinek támogatását, akkor megerősíthetjük kulturális tevékenységünket, és ezt később viszonozni is tudjuk – ahogyan én tettem Balassi fordításaival. Jelenleg azonban nem ez a helyzet: a határon túli magyarok által létrehozott kultúra gyakran észrevétlen marad, háttérbe szorul, és emiatt leértékelődik, mivel nem kapja meg a megérdemelt anyagi és médiatámogatást. 

Ugyanakkor a szlovén RTV Slovenija magyar műsorai példamutatóak: mindent támogatnak, ami „magyar”, minden értéket, függetlenül attól, mely országból származik. Az anyaország és intézményei ezzel szemben elsősorban a Magyarországon belüli kultúrát támogatják. Muravidéken él egy világhírű szobrász, Király, egy festő, Herman, egy költő, Bence, egy író, Szomi, valamint a Kontrabant zenei együttes – és még sokakat sorolhatnék.

Önök a határ másik oldalán valószínűleg csak akkor hallanak rólunk, amikor valamilyen díjat kapunk. Zárásként: a muravidéki hatezres magyar közösség nagyobb támogatást nyújt a magyarországi magyaroknak, mint fordítva. Azt szeretnénk, ha a külföldi intézményeket olyan emberek vezetnék, akik kulturális alkotóként bizonyítottak, nem pedig azok, akik a kultúrából jelentős anyagi hasznot húztak. Szép dolog magyar hazafinak lenni, még akkor is, ha az ember Magyarországon kívül él. Még szebb lenne, ha az alkotásunk, amely Magyarország hírnevét terjesztje, megkapná a megérdemelt támogatást magából Magyarországból.

Az alkotás szárnyain szeretnénk repülni,

nem pedig alázatosan botorkálni.