Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő: a csehszlovák utódállamok alapja a beneąi jogfosztás-kifosztás
Szerző: Gondola
2026. február 18. 04:04
Demkó Attila biztonságpolitikai szakértőt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének programvezetőjét kérdeztük a felvidéki és a romániai magyarság aktuális helyzetéről.
– Ön szerint miért volt most szükség a Beneą-dekrétumok "megerősítésére”?
– Nyilván volt egy kiváltó ok egy szlovák ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia részéről, és arra jött egy rendkívül szerencsétlen reakció a szlovák kormányzat részéről, tehát még csak nem is a magyar “ellenállás” váltotta ki a jelen eseménysort – de a történet lényege nem ez. Tehát nem ez a dekrétumok megkérdőjelezéséért büntetést kilátásba helyező törvény.
A lényeg az, hogy a Beneą-dekrétumok alapján nem futott át minden, nem minden magyar föld került jogilag is elvételre, ezért ezt most folyamatosan veszik el a földeket. Voltaképpen Szlovákia azt folytatja, amit már megkezdett Csehszlovákia 1918, illetve 1945 után. Ez nemcsak jogfosztás, hanem kifosztás is egyben, és nemcsak a magyar közösségé, hanem a német közösségé is, ami még nagyobb vagyon.
A csehszlovák utódállamok, tehát a mai Csehország és Szlovákia alapja ez a jogfosztás-kifosztás, ezért ragaszkodnak ennyire hozzá. Hatalmas vagyon került az első és a második világháború után is a csehszlovák állam kezébe, amiről ők nem akarnak és soha nem is fognak lemondani. A szlovákok tényleg rendkívüli érzékenységgel néznek erre, még elismerni sem hajlandók az igazságtalanságot. Nekik nem lehetnek bűneik, csak a magyaroknak.
Úgy tesznek, mintha valaki a világháború eredményeit vagy a határokat kérdőjelezné meg, ezzel mossák össze az ügyet, pedig nem erről van szó.
A felvidéki magyar politikum és a civil társadalom már rég elengedte volna az egészet, ha egy igazságos rendezéssel oldják meg a kérdést, például ahol nincs nevesíthető tulajdonos, ott maga a település kapja meg a vagyont, ahol van, ott meg nem veszik el. De a szlovákok erre nem voltak hajlandók, nos, most így nagyobb vihar lesz. Az Európai Parlament elé került az ügy, az RMDSZ vitte ezt be, és az Európai Néppárt valamennyire mögé állt.
Ez fontos, de ne legyenek illúzióink, nem a magyarság jogos sérelmei miatt van most a figyelem, hanem mert Magyarország, Szlovákia és Csehország együtt akadályoz bizonyos célokat, például Ukrajna kapcsán.
Félreértés ne essék: én nem azt mondom, hogy ez eredetileg így volt tervezve, de hogy ma már van egy ilyen vetülete, az biztos. A Progresszív Szlovákia vélhetően nem tudta, mekkora vihart arat, a szlovák kormány sem, és most itt vagyunk. Az érdeklődés nemzetközi szinten sajnos valószínűleg csak addig fog tartani, amíg más célokra használható, aztán maradunk megint egyedül.
– De hogy történhet ma Európában olyan, hogy valakinek egy 80 éves kollektív bűnösség alapján kobozzák el a földjeit?
– Úgy, hogy az Európai Uniónak se kialakult mechanizmusai, se érdeklődése nincs a nemzeti kisebbségek védelmére. Van ugyan egy nemzeti kisebbségi intergroup [informális, frakcióközi munkacsoport – a szerk.] Brüsszelben, az Európai Parlamentben, de meg lehet nézni ennek a méretét mondjuk a genderügyekkel foglalkozó intergroup méretéhez képest.
És azt is, hogy ez az ügy milyen szinten jelenik meg, pedig több tízmillió európait érint, az EU lakosságának közel 10%-át. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy egyes európai országokban el sem ismerik a nemzeti kisebbségek létezését, mint Franciaországban, de Görögország is csak részlegesen teszi ezt meg.
Hogy történhet ez meg az Európai Unióban? Úgy, hogy a kisebbségi jogok védelme nemhogy nem prioritás, hanem kifejezetten ignorált, sőt negatívan nézett terület. Megvan a mai Európai Unióban is a kádári „Három T”, a “támogatott, tűrt, tiltott”.
A nemzeti kisebbségek védelme maximum a tűrt kategóriában van. Ezért Szlovákia megtehette eddig azt, amit megtehetett, és ezért nagyon sok más országban is súlyosan sérülhetnek a nemzeti kisebbségek jogai.
Észtországban rendkívül súlyosan sérülnek az orosz anyanyelvű és/vagy nemzetiségű polgárok jogai. Lettországban is sérülnek, de más európai országokban is. Ez nem egy magyar jelenség, nemcsak a magyar közösségeket ignorálják, hanem nagyon-nagyon sok más közösséget, akik ezer éve, vagy akár több mint ezer éve a saját földjükön élnek, és kisebbségi, vagy kisebbségbe szorult nyelvet beszélnek. Azt képzelhetik, mint nálunk anno a szocializmus idején, ha nem beszélünk ezekről a dolgokról, nem bolygatjuk a múltat, vagy elintézzük azzal, hogy a magyar “bűnös nemzet” és hallgasson, vagy hogy ma a baltikumi oroszok bűnösek, akkor majd elmúlik a dolog. Nem múlik el, az ignorálásnak súlyos következményei lesznek.
Ez ugyanis biztonsági szempontból is veszélyes, hiszen az ilyen ügyek ignorálása vezetett Európában a legvéresebb konfliktusok közül nagyon sokhoz, sőt szinte minden háborúhoz, ha az 1990 utáni helyzetet nézzük.
– Összekovácsolhatja-e ez a felvidéki magyarságot Duray Miklós szellemében?
– A felvidéki magyar politikával én részleteiben nem foglalkozom, biztonságpolitikai szakértő vagyok. Ezt majd meglátjuk, de azért hadd emeljek ki néhány nevet, akiket személyesen is ismerik, és akik ebben az érzékeny helyzetben most kiemelkedtek, mint a magyar közösség fiatal és tehetséges vezetői, jogvédői: Mózes Szabolcs, Orosz Örs (őt elő is állították), Kovács Balázs, Gubík László (a Magyar Szövetség vezetője) és a kiváló jogász, az ezzel az üggyel régóta foglalkozó Fiala-Butora János. Az biztos, hogy ezzel a fellépéssel a félelem gátja áttört – és ez nem Budapestről lett szervezve, ez valóban helyi ügy.
Tehát a megújult szlovák elnyomás újjáélesztheti a felvidéki magyarságot, hiszen elég hosszú ideje nincs önálló felvidéki magyar képviselet, annak ellenére, hogy a valóságban azért megközelíti a 8%-ot a magyar lakosság. Hivatalosan ugye ennél kevesebb, de hogyha megnézzük a magyar többségű városokban, hogy hányan nem vallják be a nemzetiségüket, akkor meglehetősen nagy számokat látunk. Tehát itt egy nagy közösségről van szó, amely jelenleg nem tudja megugrani a választási küszöböt, persze a szlovák választási rendszer is úgy van kialakítva, hogy ez nehéz legyen, mert nincsenek egyéni körzetek, így a tömbökből nem tudnak bejutni közvetlenül. Ezért az 5%-ot mindenképp el kellene érni úgy, hogy a szlovák állam egyébként is mindent megtesz azért, hogy a magyarok ne tudjanak egységesen fellépni. Olyan műveleteket folynak évek óta, ami célzottan bomlasztja a magyar közösséget.
– Felvidék után Erdély: mi történik most ott, mennyire veszélyes az AUR a romániai magyarságra nézve, mit tud tenni az RMDSZ és a magyar kormány ez ellen?
– Bár ez most talán nincs annyira a figyelem középpontjában itthon, mindenképpen fontos folyamatok zajlanak Romániában is, és nem biztos, hogy pozitív folyamatok ránk nézve. S emellett még Moldovában is,
hiszen hangsúlyosan felmerült a Moldova és Románia egyesülésének kérdése, ezt maga Maia Sandu hozta fel, Moldova román-moldáv kettős állampolgárságú elnöke. A román politikai elit, különösen a nacionalista erők erre pozitívan reagáltak.
Ez most még egy alacsony valószínűségű forgatókönyv, de nagyon kell figyelni rá. Ha megtörténne, a magyarságnak megszűnne vagy nagyon meggyengülne a parlamenti képviselete, még inkább kisebbségbe szorulna. Sőt az egész Európai Unió, így Magyarország számára is egy új konfliktuszónát jelentene Oroszországgal, hiszen ott van egy orosz érdekeltségű terület, a Dnyeszter Menti Köztársaság, ahol orosz erők állomásoznak, tehát itt közvetlen konfrontáció lehetne Románián keresztül a NATO, az Európai Unió és Oroszország között.
Ez geopolitikai szempontból is veszélyes, meg magyar nemzeti szempontból is veszélyes, illetve veszélyes az általánosságban erősödő romániai frusztráció. Komoly megszorítások vannak. Véget értek a „román csoda” évei, a tücsökzenekar elhalkult, és most már meg kell fizetni az eddigi évek nagyarányú költekezését, ami fájdalmas lesz (sőt már most fájdalmas), ami növeli a frusztrációt Romániában, és ez lecsapódhat nyilván negatívan az erdélyi magyarságra.
Az RMDSZ pedig azért van nehéz helyzetben, mert kormánypártként egyszerre a részese ennek a negatív folyamatnak a román közvélemény szemében, részt vesz a válságkezelésben; ugyanakkor a magyar érdekeket is képviselnie kell a gazdasági nehézségek nyomán megerősödő román nacionalizmussal szemben. A magyar kisebbség érdekében meg kell őriznie koalícióképességét az „establishment” pártokkal, ugyanakkor el kell kerülnie, hogy ráégjenek a megszorítások.
- Ajánlott tartalmak
- Demkó Attila biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük: véget ér-e 2026-ban az orosz-ukrán háború?
- Semjén Zsolt Gubík Lászlóval, a felvidéki magyarok vezetőjével egyeztetett az elfogadhatatlan Beneą-dekrétumokról
- Nacsa Lőrinc: A 21. században a kollektív jogfosztás, a kollektív bűnösség elve elfogadhatatlan
