Visszajött a kommunizmusból a „szerep nélküli település”

Nemcsak Erdélyben volt Ceausescu által vezérelt falurombolás: sajnos a Magyar Népköztársaságban is nekilendült a tervszerű sorvasztás. Az 1970-es évek elején megjelent az akkori párthatározatokban az egyik legpusztítóbb fogalom: a „szerep nélküli település”.

A kommunisták kiveszésre ítéltek falulakókat.
Varázsigéjük volt a központosítás: az állami forrásokat a városokra és a központi nagyközségekre összpontosították, elszegényítésre ítélve a kisebb falvakat.

Vezérelv volt a leépítés: A pártközpont főokosai által szerep nélkülinek ítélt településeken korlátozták az építkezéseket, megszűnt az iskola, az orvosi rendelő és a posta. Ez felgyorsította a lakosság menekülését.

A pártközpont a kényszerű elnéptelenítést erőltette, a kommunisták e falvak elsorvadását várták vagy segítették elő, sőt kényszerítették ki.

A civil világ már akkor, a kommunista diktatúrában elindította a nemzeti ellenállást.

Makovecz Imre szellemi vezetésével az építészek elindultak a falvakba, és művelődési házakat terveztek – majd építtettek.

A kommunista rombolást valamelyest fékezték.

Sőt egyes helyeken új kulturális felvirágzást hoztak.

Mindamellett a pártközpontnak sikerült sok fiatalt elüldözni szülőfalujából. Lakótelepi nyúlketrecekbe terelte őket, olyan szűk helyekre, amelyekben maximum két gyerek fér el, ennyi is csak feszültségek árán.

Nem csoda, hogy a népfogyás újabb lendületet kapott.

Egy kipihent alak ma az egykori kommunista rögeszméket kántálja: egy hetven négyzetméteres lakótelepi lakás sokkal kevesebb gázzal felfűthető, mint egy falusi ház.

Hetven négyzetméter…

Igen, itt a szülők mellett egy gyerek fér el. Lehet, hogy a kommunistáknak is ez volt a mögöttes céljuk…? Újra rombol a hígvelejűség. "A magyar ember" - még ez a populista kiszólás is elhangzik. Kiüríteni a falut, mert a falusi élet tele van elevenséggel, egészséggel, természetes élménnyel.

A falusi ember átéli a tavasz, a nyár, az ősz, a tél varázslatát.

A rügyezést, az érést, a szüretet és a csendes feltöltődést. Együtt lélegzik a természettel, érzi, hogy a Nap hogyan sugározza az erőt a gyümölcsnek, az eső miképpen dúsít, a szárazság mint viszi el az ígért bőséget.

Csurdítás, nótázás, fröccsözés…

A városi ember is erőre kap a falusi élményektől, ráérez a közösség erejére. Még akkor is, ha utána megy vissza a hetven négyzetméteres, könnyen felfűthető élettérbe.

Falusi ember volt az a költő, akinek imaversét tömeg énekli a magyar válogatott meccsei után a Puskásban – függetlenül attól, győztek-e vagy vesztettek a mieink.

Sok jó regényünk faluban alkottatott.

Ma a családi gazdaságok élettere a falu: talán emiatt is tüzel a düh egy-egy szűknek bizonyult koponyában. Család, mely természetközelben él, amelyből egészséges, derűs fiatalok kerülnek ki.

Ezt a világot rombolná az embertársait újfent szerep nélküliségre kárhoztató sötét indulat forralója.

Címkép: magyarfaluprogram.hu