Elég volt a turáni átokból!
„Turáni átok. Így szoktuk emlegetni a magyarok magyarok elleni acsarkodását” – írja Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke az MKDSZ.HU portálon megjelent cikkében.
A testvérháborúkat. Történelmünk során sok példa van erre. Említhetem főuraink mérhetetlen önzését a Mohács előtti önsorsrontó években. Idézhetem Tompa Mihályt: „Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk: / A kidült fában őrlő szú lakik… / A honfi honfira vádaskodik. / Testvért testvér, apát fiú elad…” (A gólyához). Vidámabb, mondhatni vicces változatot írt Arany János: „Így beszélt a magyar ember: / Ha per, úgymond, hadd legyen per!” (A fülemüle). Az a gondolat, hogy az önpusztító marakodás nem saját hibánk, hanem egy „átok” következménye, Vörösmarty Mihály fogalmazta meg Az átok című versében: „Ah de viszály maradott a népek lelkein: a föld / Boldoggá nem tud lenni ez átok alatt – sorolja a volt népjóléti miniszter.
„Két problémát látok a turáni átokkal kapcsolatban. Az egyik, hogy már a fogalom 19. századi születésekor sem hittek az emberek az átkok erejében, mégis egyfajta felmentést jelentett számukra. „Baj, hogy veszekedünk, de hát rajtunk van a turáni átok”. A másik veszély az, hogy a jelenséget, a nemzeti egység és összetartozás tudatának hiányát valamiféle belénk kódolt nemzeti hibának tulajdonítjuk” – hangsúlyozza a kereszténydemokrata politikus.
