Önigazolás mint politikai kelepce
Ha egy önimádó közember lelepleződik volt szavazói előtt, nem feltétlenül menekül el tőle a hívek serege, és még kevésbé áll át okvetlenül és azonnal az ellentáborhoz.
Működésbe lép ugyanis az önigazolás.
Olyan lelki önvédő szerkezet, amellyel megmagyarázzuk és
helyénvalónak ábrázoljuk korábbi hibás lépéseinket, balfogásainkat,
rossz döntéseinket.
Ennek be nem vallott célja az, hogy fenntartsuk a már kialakult tetszetős önképünket. És enyhítsük a feszültséget, amely abból áll elő, hogy a lelkünk mélyén – nem is a nagyon mélyén – tudjuk, hogy rosszul döntöttünk, és ez emészt bennünket.
Ennek politikai következménye, hogy az önimádó tábora jelentős részben fennmarad.
A független sajtó hiába mutat rá, hogy az önimádó is
tagja volt az előző rezsim haszonélvező körének. Igen, de ő felismerte, hogy ez rossz, és kilépett
– van kész a válasszal az önigazoló hívő.
Hívő – igen, a szekták is hasonlóan működnek. Amikor kialakul a szektavezér iránti rajongás, abból már nagyon nehezen válik józan értékelés. A rajongó magyarázatokat keres akkor is, amikor a vezért már videófelvételek sora leplezi le.
Ha egy önimádó közember egy választáson elér 3,2 milliós támogatást, akkor
abból négy év múlva is legalább egymillió fennmarad.
Azaz akkor is jelentős politikai erőt fog képviselni, megkerülhetetlen lesz.
Az esetleges alkotmányrombolást nem lehet helyreállítani, mert nem lesz meg hozzá a kétharmados többség.
Már csak azért sem, mert noha a kiábrándulók tömege is több milliós, de az önimádó politikája által előzőleg gyakorolt gyűlöletpropaganda hatása jelentős részben fennmarad, így
az előző etap politikusaira nem, hanem valamely új politikai erőre adják le voksukat,
esetleg politikai közönybe ragadnak.
Az ilyen politikus általában hatalomtúlsúlyt ér el, és magas pozíciójából a társadalmi megosztottságot szítja. Hisztérikusan elutasítja a kritikát.
Facebookozással hoz létre felszínes bájt, és kétségtelenül rendelkezik karizmával. Megpróbál – és mérhető sikerrel - lenyűgözőnek mutatkozni.
Gesztusaival
a felsőbbrendűséget sugározza magából, a tévedhetetlenség látszatát kelti – sőt el is hiszi magáról, hogy tévedhetetlen.
A kudarcokért pedig mindig mások – főként az előző etap politikusai – a felelősek.
Parlamenti felszólalásaiban a "mi vagyunk a jók" kontra "ők az erkölcstelenek, sőt bűnözők" ellentétet rajzolja fel.
Az empátia hiánya azért jellemző erre a politikusra, mert ez a képesség teljes egészében hiányzik belőle, soha nem volt meg pszichéjében.
Minthogy rajongó tábora – az itt taglalt önigazolás miatt – nagy részben fennmarad,
tőlük minden nap megkapja a túléléshez kellő facebook-dicsőítést.
Így működése hosszú ideig eltarthat.
Címkép: Az önigazolás kísérlete kultúráktól, történelmi korszakoktól függetlenül örök - Molnár Pál felvétele
