A világmindenség nagy csodája: a szeretet

„Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem

a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot”

– írta Dante az Isteni színjátékban.

Az itáliai poéta hét évszázaddal ezelőtt felragyogtatta az univerzum nagy titkát.

Gondoljunk csak bele: még a csillagászat is tiltott ösvényeken járt. Az álló Föld körül forgó Nap volt a kötelező tanítás. Dante azonban tudta, hogy a szeretet a csillagrendszerek erejét is felülmúlja.

Ő még nem láthatott amerikai ismeretterjesztő filmeket.

Nem tudhatta, hogy „odakint”

sziklák, porok, jégtömbök zuhannak, gázok robbannak, fekete lyukak szívnak magukba naprendszereket.

Mi már tudhatjuk, hogy ezekből az élettelen anyagokból, gigantikus erőkből alakult ki a Föld is, amely az akkori „hivatalos” látásmód szerint még lapos volt. Ma valamivel többet tudunk. Sziklák, porok, jégtömbök, gázok… Ezekből alakulnak bolygók, holdak… És a bolygókon sok-sok évmillió alatt biológiai lények fejlődnek ki, ezekből gondolkodó egyedek: emberek jönnek létre. És

az emberek egy részében – talán nagyobbik felében – szeretet is felfénylik.

Sziklákból, porokból, jégtömbökből, gázokból – szeretet…

Igen, ez csoda. Az univerzum legnagyobb csodája. Dante megvilágosodása szerint a szeretet a legnagyobb erő: napot és minden csillagot mozgat. Sziklák, porok, jégtömbök, gázok – feltáratlan, titokzatos, csodálatos módon ezekből szeretet is kialakul. És ez nem fantazmagória, ez tény.

Sokak épp ezért látják igazoltnak a világteremtő szellem létezését.

Ezt a világteremtő szellemet mi magyarok ősi magyar szóval Istennek – ősapának – hívjuk. Útjai kifürkészhetetlenek.

A szeretet megünneplése feladvány is.

Tudjuk, tragédiák is történnek karácsonykor, nemcsak a fáról leeső gyertyák miatt. Sokan magában az ünneplésben is drámát látnak, ekkor ismerik fel korábbi hibáikat. Családon belüli veszekedések is kipattannak: az egyik családtag nem azt csinálja, amit a másik elképzelt. Igen, itt érvényesül az a mondás, hogy a szeretet a családon belül kezdődik. Itt kell megbocsátani a kisebb és nagyobb hibákat, itt kell elfogadni az önállósodó gyerek makacsságát, itt kell gyógyítani a kárt okozó szokásokat. Ez utóbbinak is egyik gyógymódja lehet a szeretet.

Lényeges, hogy az egyházak sem tegyék görcsössé a szeretet ünnepét.

Senki ne adja parancsba, hogy karácsonykor áhítatosnak kell lenni,

ne kelljen meghatódni hatalmasságok előtt. Noha ilyenkor az élcelődő tréfa kerülendő, a vidámság nagyon is belefér az ünneplésbe. Ilyenkor vegyük észre a másikban a jót, erősítsünk rá, fedezzük fel a másik éles eszét, szellemességét. A dermesztő ünnepélyesség helyett az emberi lazaság is sokat könnyít az élményszerző ünneplésben.

És a kellő arányok megtalálásához a legjobb kulcs: maga a szeretet.