2026. április 2. 12:14
Azt mondják, az erős ember igyekszik megérteni az ellenfele álláspontját is. Tegyünk egy kísérletet a Tisza Párttal.
Az Index tudósítása Orbán Viktor ócsai országjárásáról jó kiindulás ehhez. Szó szerinti idézet következik:
„Egy középkorú férfi örült, hogy élőben láthatta Pataky Attilát, de egyelőre még nem döntötte el, hogy kire fog szavazni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindennel elégedett vagyok, amit a Fidesz tett az elmúlt 16 évben. Két éve nagyon ürültem, amikor feltűnt egy új erő, egy friss, fiatalos politikus. Szépeket mondott, nagyokat ígért, azt gondoltam: igen, ez az, amire vágytam, és amire talán az ország nagyobb része is vágyott. Aztán ahogy múlt az idő, kiderült, hogy ez az ember, nem is annyira őszinte, mint amilyennek először tűnt. Ugyan nem távolodtam még el tőle teljesen, de most közelebb állok a Fideszhez. A rutin, a szakértelem, a kormány oldalán áll. Amit ígértek, betartották. Nehéz időket élünk, háborúkkal, válságokkal, nagyon észnél kell lenni, hogy kire bízzuk a jövőnket. A Tisza jelöltjei közül szinte senkit nem ismerünk, nem látjuk őket, a tévében, nem nyilatkoznak az újságokban. Nem biztos, hogy okos dolog lenne vakon a mélybe ugrani - zárta elmélkedését az úr.”
Számomra ez a kis részlet megvilágító erejű volt. Orbán Viktor 16 éve van folyamatosan hatalmon, a demokráciában egyáltalán nem szokványos (kvázi teljhatalomnak számító) kétharmados felhatalmazással. A mai fiatalok még nem is éltek más rendszerben, vagy nem emlékeznek rá. Ma, ha valaki lázadna, vagy csak szeretne valami mást, valami újat kipróbálni, azt csak Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP ellenében teheti meg. Ezzel tisztában kell lennünk.
A logikai buktató ott van, hogy a
„valami más
” nem feltétlenül egyenlő a valami jobbal, főleg egy olyan veszélyekkel terhelt történelmi-geopolitikai helyzetben, mint amiben most vagyunk. Ilyen időben a tapasztalatnál nincs nagyobb érték, és szerintem ezt még az ellenfelei sem vitathatják el Orbán Viktortól.
A másik fontos ellenérvem, hogy lázadni nem csak Orbán Viktor ellen lehet. Tény, hogy szűkebb perspektívából nézve ezt a lehetőséget könnyebb észrevenni, hiszen a „neresek” köztünk élnek (sikeres politikusok, vállalkozók, közszolgák, intézményvezetők, stb.), míg például a brüsszeliták és az ukrán soviniszták nem. Pedig attól még ugyanúgy léteznek, és Orbán Viktor bizony ellenük lázad és harcol minden nap.
A „NER” is ugyanúgy ellenségképeket gyárt, mint a baloldal, aki belőle csinál ellenséget? Ebben sajnos van igazság, és talán nem kellene természetesnek vennünk, hogy az emberi természet ilyen. Keresztényként ki lehet próbálni egy alternatív politizálást is, még ha ezért baleknek, lúzernek néznek is minket (Jézust vajon nem nézték baleknek és lúzernek nagypéntektől húsvétig?) Van azonban egy fontos szempont még, amit mindenképp figyelembe kell vennünk: nem mindegy, hogy a védelmi vonalainkat hol húzzuk meg?
A demokrácia – legyen „keresztény-” vagy „csak” demokrácia – ezt a határt a saját még belátható közössége (család, egyház, nemzet) körül húzza meg, elsősorban az ő érdekeiket védi a másokkal, az idegenekkel szemben (aztán persze jöhetnek az egyre tágabb körök: a nemzetközi közösségek, uniók, az emberiség, a „világ”). A globalista nem-demokrácia ezzel szemben az átláthatatlan, személytelen struktúráktól indul (multinacionális vállalat, pénztőke, bankszektor, bürokráci, nemzetek feletti politikai intézmények, stb.), és teljesen vagy nagyrészt figyelmen kívül hagyja a szűkebb közösségek, a vérségi és kulturális kötelékek, a személyesség dimenzióit.
Orbán Viktorról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ne a szűkebb közösségek (elsősorban a nemzet, és igen, akár az évtizedek alatt kiépült politikai közössége is) érdekeit védené már-már az elvárható mértéken túl is. Így vele még azok a magyarok is jól járnak általában, akik nem rá szavaznak. A globalistákkal pedig még azok sem feltétlenül, akik rájuk szavaznak – de nem tartoznak a világelit és világpolgárok elit klubjához.
Április 12-én nem elsősorban Orbán Viktorról döntünk, hanem saját magunkról és a szeretteinkről. Hogy mi és ők milyen országban élünk majd, hogy ki tudunk-e jönni a havi bevételünkből vagy sem.
A Tisza Párt e tekintetben nem sok jót ígér.
