Veteránok

Idős koromnak köszönhetően vannak személyes tapasztalataim, emlékeim a legutóbbi világháborúról, találkoztam olyanokkal, akik részt vettek a harcokban, átélték a hadifogság és/vagy a koncentrációs táborok borzalmait. Tőlük tudtam meg, hogy a második világháborúban (amely az első folytatása volt, 20 év fegyverszünet után) a harcoló katonák között nagy számmal voltak veteránok, olyanok, akik az első világháborút is végig harcolták, az újoncok mellett, akik hadgyakorlatokon sajátították el az emberölés tudományát.

A csatákban rengeteg volt a halott, és ezek túlnyomó többsége az újoncok közül került ki. Az áldozatok között kevés volt a harci túlélési tapasztalatokkal rendelkező veterán, szemben az újoncokkal, akik először szembesültek a félelmetes tapasztalattal, hogy az ellenség tényleg visszalő.

A terjeszkedő birodalmak legértékesebb katonája a veterán, mert újoncokkal nem lehet háborút nyerni.

Szükség van a veteránok rendszeres utánpótlására, ami csak úgy lehetséges, ha a birodalom folyamatosan háborúzik. Ha egy háború valahol befejeződik, azonnal meg kell indítani valahol egy másik háborút. És általában ez okozza a birodalmak pusztulását is, mert

amikor már szinte mindenkit legyőztek, és már nincs kivel háborúzni, a birodalom sérülékennyé válik,

és előbb utóbb felemelkedik egy másik birodalom, amely elpusztítja az elődjét. És akkor az egész műsor kezdődik elölről. Ezt a ciklikusan ismétlődő folyamatot nevezzük történelemnek.

Európa most háborúra készülődik újoncokból álló hadseregekkel, olyan ellenfelekkel szemben, amelyek hadserege tele van veteránokkal.

Vajon mi lesz ennek a vége?